Fogyasztás

A búzafű fogyasztására a legalkalmasabb időpont a reggel. Éhgyomorra, a préseléstől számított 10 percen belül meg kell inni. Ezt követően legalább ¾ de a tapasztalatok azt mutatják 1 teljes órát ne együnk és ne igyunk. Az egy óra leteltével, lehetőleg 2-3 dl víz elfogyasztásával folytassuk. Semmiképp se kezdjük tejjel, kávéval vagy alkohollal a napot! A víz után 10-15 perccel már lehet szilárd ételt enni, s ha még nem sikerült étrendünkből a fenti három folyadékot kizárni, akkor következhet a…

„Ma nem tudtam meginni. Majd holnap 2 adagot iszok!” Felejtse el! Ha kimaradt, akkor kimaradt. Bár azt már senki nem hozhatja vissza, ne akarjuk bepótolni. Osszuk el annyi felé, ahány napra még tervezve volt.

Egy 3-4 fokra beállított hűtőben. Érdemes néha leellenőrizni, hogy ténylegesen annyi fok van-e bent? Ha idő előtt sárgulni látjuk a füvet, a mérés legyen az első, amit megteszünk. Tárolásra tökéletesen alkalmas az a levegőző, lyukasztott zacskó, amiben forgalmazom. Ha ebben a zacskóban tárolják, jó hőmérsékleten, s esetleg a hűtőben van egy hőmérséklet kiegyenlítő ventilátor is, akár 2 hétig is eltartható a búzafű, némi beltartalom csökkenése mellett. Ahol a csomagot feltépte, vegye ki a megbeszélt mennyiséget, majd hajtsa vissza. Ha ezt nem tenné meg, a búzafű órák alatt kiszárad, lé tartalma drasztikusan csökken a beltartalmával együtt. A zacskón lévő kis lyukak biztosítják a megfelelő szellőzést.

Ez nagyban függ a préstől és a búzafű lé tartalmától. De vegyük a leggyakrabban használt Lexen Healthy Juicer kézi prését. Ezzel a préssel 100 gr búzafűből, kb. 7,5 cl levet lehet kinyerni. Tartós fogyasztás mellett a napi 5 cl lé, így kb. 70 gr. búzafűből nyerhető ki. Ha ezt megszorozzuk hét nappal, 490-500 gr./hét. Persze aki most kezdi, vagy átmeneti időszakban van annak kevesebb kell. De azt is ki lehet számolni a fenti adatok figyelembe vételével.

A méregtelenítési időszak alatt vagy rossz minőségű lé fogyasztása után hányinger léphet fel. Ha nagyon nem tudjuk meginni ezek után a levet, keverjük valamilyen zöld növénnyel. De csak zölddel keverjük! Szerintem pl. az uborka jó választás, de csak kis mennyiségben.
A szánkat vízzel kiöblítve – nem lenyelve - is megszabadulhatunk a kellemetlen íztől.
A lé fogyasztásakor egy gerezd citromra – nem narancsra vagy mandarinra – ráharapva, annak csak a levét kiszívva keverhetjük a levet a szájüregben. A citrom rostját köpjük ki. Ám sajnos, ha ezt sokáig csináljuk, előbb-utóbb a citromtól is állni fog a hátunkon a szőr.
Aztán segíthet, ha fogyasztás után még le tudunk feküdni.
Vagy befogjuk az orrunkat a fogyasztása közben.
A leghatékonyabbnak a garat-elzárásos technika bizonyult, amit nehezebb leírni, mint megmutatni, de azért megpróbálom. Van egy kis „szelep” a torok és az orrjárat között. Ezt, ha elzárja – kis gyakorlással elsajátítható -, nem fogja érezni se az ízeket, se a szagokat. Zárt állapotban orrhangja lesz. Ezt érdemes a préseléstől, a fogyasztás utáni 4-5 percig fenntartani. Csak az elején tűnhet macerásnak vagy nehéznek.
Tehát kinek mi válik be, de ehhez előbb-utóbb hozzá lehet szokni, mert az undor, sokáig elkísér.
A sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sokat foglalkozunk és „agyalunk” az ivásán. Ezért az a véleményem, hogy igyuk meg – ne gondolkodjunk – és menjünk a dolgunkra.

Minden további nélkül. A macska, kutya például megrágja mikor szüksége van rá, mert ösztönösen tudja mi jó neki. De mi is adhatunk nekik napi szinten egy cseppentőbe felszívva, kb. ½ cl-t. Egy Bernáthegyinek mehet az 1 cl is. ☺ Ám nagyon fontos, hogy ezt etetésük előtt legalább ½ órával tegyük. Ja! És ne tegyük olyan helyen ahol sajnáljuk a berendezést, szőnyeget, falat…stb.